Ma már az óvodás korú gyerekek számára sem idegen az internet világa, nem ritka, hogy magabiztosabban kezelik az érintőképernyős telefont, mint a nagyszüleik. Sokféle véleményt hallhatunk arról, hogy hány éves kortól ajánlott okostelefont adni a gyerekek kezébe, a szakemberek nagy része egyetért azzal, hogy 12 éves kor alatt nem ajánlott. Ez alapvetően szülői döntés, tapasztalataim szerint 3. osztálytól már sok gyereknek van saját készüléke, amivel relatíve szabadon mozoghatnak a világhálón. Hasznosak és ajánlottak az ingyenes szülői felügyelet programok, melyekkel megvédhetők a gyerekek a káros tartalmaktól.

A média szerepe és hatása tehát már a 18 évnél fiatalabb korosztály életében is jelentős, jelentősebb, mint valaha. Az internet megjelenésével a hagyományos médiatípusok (tévé, rádió, újság) szerepe is átértékelődött, az online térben rengeteg információ zúdul ránk szinte feldolgozhatatlanul gyorsan, az információs áradatban sokszor még a felnőttek sem képesek eligazodni.

A médiatudatosság fejlesztését célzó csoportfoglalkozásokra igény mutatkozik a kerület iskoláiban, a pedagógusok is úgy látják, fontos ezzel a témával foglalkozni, akár már 5. osztályban is.

A médiaismereti „alapozón” túl (melynek során többek között kitérek az írott és elektromos média fajtáira, a média funkcióira, a hagyományos szerkesztőségek felépítésére, a reklámokra), interaktív játékok és feladatok formájában igyekszem a gyerekeket rávezetni arra, hogy a médiumokból – tévéből, interneten – feléjük áradó információhalmazt próbálják szelektálni, értelmezni.

• 

A bevezető játék arra világít rá, hogy egy rövid információ is mennyire könnyen eltorzulhat, ha több „közvetítő csatornán” megy keresztül. Egy rövid, 3-4 mondatos szöveget olvasok fel az egyik tanulónak a tantermen kívül, hogy ne hallják a többiek; a feladata, hogy ezt a szöveget (információt) a lehető legpontosabban adja át a teremből kiérkező társának. Három diákot szoktam bevonni a játékba, de ennél többet is lehet. A 3. diák bejön az osztályterembe, és elmondja az osztálynak a hallottakat. Ezután felolvasom az eredeti szöveget. Ezt a részt általában nevetés kíséri, mert a két információ a legritkább esetben egyezik. Pedig a „közvetítők” mindig nagyon koncentrálnak és pontosságra törekednek. Ez a játék jól példázza a dezinformáció jelenségét. A játék végén levonjuk a következtetést: amit a médiában hallunk, olvasunk, nem feltétlenül egyezik minden ponton a valósággal. A kritikus gondolkodásmód a médiatudatosság egyik alappillére.

A foglalkozásokra egy rövid kérdéssort is összeállítottam, melynek kitöltése 5 percet vesz igénybe. (A nevüket nem kell ráírniuk.) A válaszok mindig tanulságosak.

A kérdéssor:

Honnan tájékozódsz a szűkebb környezeted, az ország és a világ eseményeiről? Milyen tévéműsorok érdekelnek leginkább? Van kedvenc nyomtatott napilapod, hetilapod, havi lapod, magazinod? Van kedvenc hírportálod? Online magazinod? Blogod? Melyik a kedvenc YouTube csatornád? Van kedvenc vloggered? Kinek a bejegyzéseit követed figyelemmel a leggyakrabban az Instagramon? Van-e példaképed, vagy olyan híresség, akinek a tudása/véleménye/életstílusa számodra sokat jelent? Mivel szeretnél foglalkozni felnőtt korodban?

• 

Néhány kiragadott kérdés, a jellemző válaszokkal. Honnan tájékozódsz a szűkebb környezeted, az ország és a világ eseményeiről? Szinte mindenki az internetet jelöli meg, a hagyományos médiatípusok (tévé, rádió, nyomtatott újság) alig kapnak említést. Van-e példaképed, vagy olyan híresség, akinek a tudása/véleménye/életstílusa számodra sokat jelent? Sokféle válasz születik, a Vasembertől kezdve Nagy Viktor vízilabdázóig, a kedvencem az egyik 8. osztályos fiúé, aki azt írta a lapra: „Az Apám.” Mivel szeretnél foglalkozni felnőtt korodban? Többen írják egymástól függetlenül azt, hogy „Életművész.” Sokféle foglalkozás felkerül a lapokra: orvos, szinkronszínész, szoftverfejlesztő, zenész, katona, festőművész, virágkötő, burkoló stb. Míg például ötödikesek felnőttként „vloggerként”, „YouTuberként” is szívesen boldogulnának (bár körükben sem ezek a jellemző válaszok), nagyobb felsősöknél vagy középiskolásoknál még nem találkoztam ezekkel a válaszokkal… Ők már tudják értelmezni ezt a jelenséget, a vloggerkedést nem tartják „rendes” foglalkozásnak, csak hobbinak, aminek a látják az előnyeit (szponzorok által igénybe vehető szolgáltatások, termékek) és a hátulütőit is (kéretlen, bántó kritikák a nézőktől, az ismertség árnyoldalai a mindennapokban stb.).

• 

Az óra utolsó harmadában az alábbi témákat beszéljük át: a bulvárosodás folyamata a médiában, médiasztárok, példaképek régen és ma, celebek, influencerek. véleményvezérek. Jók a tapasztalataim: a gyerekek nagyon jól látnak bizonyos jelenségeket, érdekes meglátásaik vannak.

A médiatudatosságot fejlesztő csoportfoglalkozások általában egy alkalomra szólnak, de akár 2-3 alkalmas tematikus foglalkozásokat is érdemes betervezni, így több idő jut a részletekre.

Mesterházy Mónika óvodai és iskolai szociális segítő, kommunikációs szakember – Óbudai Családi Tanácsadó és Gyermekvédelmi Központ