A csoportfejlesztő foglalkozás harmadik alkalmán mélyebb önismereti vizekre eveztem az ötödikes osztállyal. A szinte egész órán át tartó játék a gyerekek alapvető értékrendjére fókuszált. Értékek árverése történt. A diákok mindegyike kapott 100 euró értékben játékpénzt, amit licitálásra használhattak. A felkínált termékek pedig alapvetően pozitív tulajdonságok voltak, melyeket színes üvegkavicsok jelképeztek. Minden kör elején kihúztam egy tulajdonságot, felolvastam, majd végiggondolhatták, hogy kell-e ez nekik, és meddig mennének el érte. A játék addig tartott, amíg a kavicsok el nem fogytak a kosárból. Aztán összegeztük, hogy ki milyen értéket szerzett meg.

Volt olyan gyerek, aki csupán egyetlen kavicsot tudhatott magáénak, de azért képes volt az egész vagyonát feláldozni. A csapat másik fele inkább több lehetőségre törekedett, és mindent begyűjtött, amit csak lehetett. Többen csalódottak voltak, mert, amit szerettek volna, azt nem tudták megvenni. De a foglalkozáson jelen levő osztályfőnökkel közösen megállapítottuk, hogy alapvetően ez egy nagyon tanulságos játék volt, és érdemes továbbgondolni. Olyan ötletek merültek fel bennünk, hogy mi lenne, ha előre tudták volna, hogy miből lehet választani? Hogyan rangsorolnák most utólag az értékeket?

Az előző héten közösen fogalmazták meg, hogy milyen a jó osztálytárs. Érdekes volt párhuzamba állítani, hogy az akkor kimondott értékekre, vajon most ki licitált? Az is érdekes kérdés lehet, hogy maguktól milyen kavicsokat gyártanának?

Az óra után beszélgettem az egyik fiúval, aki még akkor is azt bizonygatta, hogy ő bizony nem bánja, hogy csak erre az egyik dologra tette le a voksát, mert ez neki igen is nagyon fontos.

Bár a csoportfejlesztő foglalkozást három egymást követő héten terveztük tartani az iskolákban, de már most azt szerették volna, ha jövő héten visszamennék hozzájuk.

H. Herman Annamária óvodai és iskolai szociális segítő – Óbudai Családi Tanácsadó és Gyermekvédelmi Központ