A II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában április 1-jén folytatódtak a csoportfejlesztő foglalkozások. Az ötödik osztályosok nagyon kedvesen fogadtak, és szinte követelték, hogy ugyanazokat a játékokat játsszuk, mint az első foglalkozáson. Meglepő módon mindenre emlékeztek, még arra is, hogy ki milyen álnevet talált ki magának a játékban.

Először egy újabb csoportfeladattal nyitottunk, amely arra ösztönözte a diákokat, hogy minden részletre odafigyeljenek. Nemcsak a gyerekeknél fontos a figyelem, hanem a jelenlévő pedagógusoknak is sokat mondhatnak ezek az árulkodó jelek. A „bemelegítés” után jött az előző alkalom egyik játéka, amin leteszteltük, hogy mennyit fejlődött a csoport azóta. Nem csekély javulást értek el, ami azért is biztató, mert nem egy könnyű feladatról van szó.

Majd átbeszéltük az első alkalom témáját, az „együttműködés” fontosságát, és arról beszélgettünk, hogy milyen egy jó csapattag.

Mivel az osztályközösség egy olyan speciális csoportforma, ahol a tagok nem választhatják meg, hogy kivel vannak együtt, így még fontosabb, hogy harmonikusan működjön ez a közösség.

A gyerekek külön lapon dolgozva gondolták végig, hogy „Ki a jó osztálytárs? Mi tesz? Hogyan szól hozzánk? Mit nem tesz velünk?” Majd egy közös táblázatban összegeztük ezeket. A jó csoportban mindenkinek megvan a maga szerepe, léptünk tovább kicsit a témában. A legmegfoghatóbb példákat a sportból merítettük, így a jelenlevők is megérthették, hogy milyen fontos az, hogy legyen egy vezetője a csoportnak. A jól ismert karmesteres játékkal zártuk az órát, ami szintén segített érzékeltetni a jó vezető szerepének fontosságát.

Az óra után a pedagógusokkal közösen kiértékeltük a foglalkozást, és szerencsére mindannyian úgy éreztük, hogy jövő héten innen folytassuk, mert már most tapasztalható az órák jótékony hatása.

H. Herman Annamária, óvodai és iskolai szociális segítő – Óbudai Családi Tanácsadó és Gyermekvédelmi Központ

• 

• 

•