Az iskolai bántalmazás (bullying) nemkívánatos jelenség gyermekközösségekben, ettől még sajnos jelen van, ezért fontos beszélni róla, nemcsak szülőknek, gyermekekkel foglalkozó szakembereknek, de gyerekeknek is. A témát sokféleképpen meg lehet közelíteni; iskolai szociális segítőként az empátiafejlesztést, az egyéni erősségek, emberi értékek, pozitív tulajdonságok közösségépítő erejét igyekszem hangsúlyozni a foglalkozásaimon.

Az órák – amennyiben először járok az adott osztályban – játékos bemutatkozással kezdődnek. Megkérem a gyerekeket, hogy írják fel a nevüket egy színes kis lapra, vezetéknevüket helyettesítsék egy rájuk jellemző pozitív tulajdonsággal. Olyan tulajdonsággal, amiről biztosan tudják, hogy a birtokában vannak. A feladat nagyon könnyűnek tűnik, ám jó néhány foglalkozás tapasztalata alapján elmondhatom: a gyerekeknek feladja a leckét, van, hogy percekig gondolkodnak, mit írjanak magukról. Nem könnyű saját jó tulajdonságainkról beszélni – mondják.

Sokkal könnyebben fogalmaznak meg kritikát, önmagukkal szemben: lusta, szétszórt, idegesítő, feledékeny… általában ezeket sorolják az alsó tagozatosok és a „kisfelsősök”.

Mi a helyzet, ha másokról van szó? Mi mindenért tudják a gyerekek egymást kritizálni, bántani? Érdekes beszélgetések alakulnak ki ennek kapcsán, s igyekszem felhívni a figyelmüket arra, hogy az „áldozat”, vagyis a bántalmazott fél sok esetben nem tehet arról, amiért bántják. Nem tehet például a nevéről, ami miatt csúfolják, ráadásul érzékeny „pont”, mert a szüleitől kapta. Nem tehet arról, ha nem jár divatos, márkás ruhákban, ha szemüveget visel, ha alacsonyabb vagy magasabb, mint az „átlag” stb. Nemcsak hogy nem tehet ezekről a „különbözőségekről”, de változtatni sem tud rajtuk. Ez általában elgondolkodtatja őket, érző és okos gondolatokat osztanak meg egymással az órán. (A foglalkozásokon az osztályfőnök is jelen van.)

Beszélünk a kimondott szavak erejéről is – ezt a részt is nagyon élvezik, szeretik kifejteni az álláspontjukat.

• 

Beszélünk a bántalmazás formáiról, érintve az internetes bántalmazást (cyber bullying) is; a foglalkozásokon felhívom a figyelmüket arra is, hogy kihez fordulhatnak, ha áldozattá válnak a közösségben. Fontos az is, hogy tudják: ezeket az eseteket nem szabad titokban tartani, jelezni kell a pedagógusoknak, a szülőknek vagy akár nekünk – iskolai szociális segítőknek.

Az érzékenyítő óra végén megkérem őket, hogy válaszoljanak a kérdésre: Mitől jó egy közösség? A válaszokat egy nagyméretű kartonra ragasztjuk. Az elkészült „posztert” pedig az osztályban hagyom, hogy mindig szem előtt legyen.

A visszajelzések alapján fokozott igény mutatkozik a kerület iskoláiban az ún. antibullying foglalkozásokra, jellemzően 4. osztálytól – 5., 7., 9. és 11. osztályokba is hívtak már.

A csoportkép a Csillaghegyi Általános Iskolában készült – a szülők hozzájárulásával

Mesterházy Mónika óvodai és iskolai szociális segítő – Óbudai Családi Tanácsadó és Gyermekvédelmi Központ