– Tudjátok, hány éves kortól lehet regisztrálni és szülői felügyelet nélkül használni a Facebookot, az Instagramot, a YouTube-ot, a Snapchat-et? És mi a helyzet a Viberrel?

A negyedik, ötödik osztályosok, akiknek ezen a héten – rendhagyó osztályfőnöki óra keretében – feltettem a kérdést, nem tudtak pontos válasszal szolgálni.

Hivatalosan a 13. évüket betöltött gyerekek használhatják ezeket a népszerű online platformokat, a videómegosztó csatornát is. 14. életévtől használhatók önállóan a Google különböző funkciói.

Bizonyára mindenki tisztában van azzal, hogy rengeteg internetezni szerető gyerek „kijátssza” (gyakran felnőttek közreműködésével) a regisztrációs kiskapukat; valótlan adatokkal hoznak létre személyes felhasználói profilt. Éppen azért, mert korán kerülnek be az online térbe, és már a 4-5. osztályosok is saját okostelefonnal tudnak internetezni, különösen fontos, hogy felhívjuk a figyelmüket arra, hogy mit szabad és mit nem szabad megtenni az online térben. Meg kell értetni velük és magyarázattal is kell szolgálnunk számunkra, hogy értsék: miért nem szabad kiadni az adataikat, miért nem töltögethetnek fel magukról vagy másokról képet, videót, miért nem szabad chates beszélgetésbe bonyolódniuk ismeretlenekkel stb. Legalább ennyire fontos azonban arról is beszélgetni velük, hogy az internetes kommunikációra is ugyanúgy vonatkoznak illemszabályok, mint a valós életben (netikett), megnyilvánulásainkkal nem sérthetjük mások jogait és érzéseit sem. (Ha olvasgatjuk a Facebookon, YouTube-on stb. a kommenteket, láthatjuk, hogy sok esetben a felnőttek sem képesek kulturált hangnemben, stílusban kommunikálni egymással. Ha – nagy általánosságban – ez a minta, mit várhatunk a gyerekektől?)

Térjünk vissza a Viberre, mert – pedagógusokkal folytatott beszélgetések alapján – ez tűnik jelenleg az osztályközösségekben „láthatatlan”, nehezen kezelhető problémának. Már alsó tagozatban. Az okostelefonokra kifejlesztett Viber használatánál nincs életkori megkötés. Csak telefonszám kell hozzá – ezt pedig a készülékkel együtt megkapják a gyerekek. Aztán lelkesen telefonszámot cserélnek, egy aktívan internetező társuk kinevezi magát adminnak (ő lesz a csoport „létrehozója”) és szép sorban felveszik egymást a csoportba, s máris kommunikálhatnak egymással. A Viber vonzó: ingyenesen tudják hívni egymást, chatelhetnek, hangüzenetet küldhetnek, videóbeszélgetést folytathatnak.

Miért „láthatatlanok” a Viberen kialakulható anomáliák osztályközösségi szinten? Ezt az alábbi párbeszéddel világítanám meg – ötödik osztályosokat kérdeztem.

-Van Viber-csoportotok?

– Igeeen!

– Bevettétek csoporttagnak az osztályfőnökötöket?

– Neeem!

– Egy-két anyukát, apukát esetleg?

– Neeem!

– Tehát akkor ez a ti kis titkos csoportotok, senki sem tudja rajtatok kívül, hogy miről beszélgettek…

Mi történik a gyerekek által titkosan működtetett Viber csoportokban? Nem kérdőjelezhető meg, hogy tudnak figyelmesek, segítőkészek és kedvesek lenni egymással Viberen is, a hiányzóknak például ezen a felületen is elküldhetik az órai munkát és a házi feladatot, bár ebben az életkorban a kommunikációs eszköztáruk jellemzően a vicces emojik és mozgó GIF-fájlok küldözgetésében kimerül. Mindemellett előszeretettel használják azokat a retorikai fordulatokat is, amelyeket a nagyobbaktól vagy a felnőttektől lestek el. A kötőszavakat „menőségből” például F.CK-kal helyettesítik vagy a WTF mozaikszóval, úgy, hogy fogalmuk sincs, mit jelentenek…és bizony csúnya magyar szavakkal is tudják bombázni egymást. Vagányságból. Vagy kifejezetten bántó szándékkal.

És van, hogy a játékos üzengetés elfajul. A legújabb, több iskolában ismertté vált jelenség az ún. Viber-kiszavazósdi. Mit is jelent ez? Valaki megkérdezi a Viber-csoportban a többieket: ma kit szavazzunk ki? Aki nem gondolja végig, hogy mihez asszisztál, mond egy nevet az osztályból, és ha sokan állnak mellé, azt a társukat kizárják a Viber csoportból, vagyis kiszavazzák.

Mondanom sem kell, hogy ez a kizárt társnak mennyire rosszul esik. Másnap bemegy az osztályba a társai közé, akik ezt a játékot eljátszották vele. Az osztályfőnök, a pedagógusok, a szülők nem sejtenek semmit, csak azt érzékelik, ha egyáltalán látványos, hogy a gyerek nincs jó hangulatban. Esetleg visszahúzódóbb, mint általában. Mikor derülnek ki ezek az esetek? Csak akkor, ha a gyerekek szólnak. Ha elmondják a pedagógusnak, a szülőnek, hogy ez a játék megy Viberen. Ha elmondják, hogy hol kizárják, hol megbántják őket a többiek a „láthatatlan” online térben… De nagyon sok gyerek nem meri elmondani ezt senkinek, mert félnek a következményektől, attól, hogy a társaik még inkább elkezdenek gonoszkodni velük. Ördögi kör…

Ezért az internethasználattal kapcsolatos felvilágosítás és a netikett megismertetése mellett nagyon fontos az érzékenyítés is. Az empátia fejleszthető. Az Iskolai bántalmazás, internetes zaklatás témában tartott iskolai foglalkozásokon ezért erre is próbálok hangsúlyt fektetni.

A foglalkozások keretében többek között plakátot készítünk. A téma: Mitől lesz jó egy közösség? Mindenki felírhatja egy kis cetlire, hogy mit gondol erről.

• 

Legutóbb az alábbi válaszok születtek (a teljesség igénye nélkül)

✔️ Ha mindenki jól érzi magát
✔️ Ha senki sem bánt senkit
✔️ Ha mindenki barátkozik egymással
✔️ A jófej osztálytársaktól
✔️ Hogy összetartanak és mindenki szereti a másikat
✔️ Befogadó osztálytársak
✔️ Akkor, ha mindenki együttműködik
✔️ Jó barátokkal és úgy, hogy nem közösítenek ki

A három legfontosabb tárgy

Megkértem az ötödikeseket arra is, hogy írják fel egy lapra azt a három kedvenc tárgyukat, amit nem tudnának nélkülözni. Szinte mindegyikük felírta a telefonját, volt, aki a telefontöltőjét is, sőt, külön megnevezte a WIFI-t, hogy tudjon internetezni…és máris megvolt a három legkedvesebb tárgy.

• 

A gyerekek korán kezdik az internetezést. Felsőben, ötödiktől szinte mindegyiküknek van okostelefonja (akinek nincs, az emiatt rosszul érzi magát, úgy éli meg, hogy ki van rekesztve az online kommunikációból és lemarad sok fontos és izgalmas dologról). Nem ritka, hogy a gyerekek már 8-10 éves korukban magabiztosabban kezelik a készüléket, jobban ismerik a különböző programokat, rutinosabban szörfölgetnek az interneten, mint a szüleik…

Rengeteg hasznos információ áll rendelkezésre, szülőként is érdemes ezekben elmélyülni, a gyerekek biztonsága érdekében.

Hasznos információk a témában a Kék Vonal weboldalán

Itt is érdemes körülnézni: Safer Internet, biztonsagosinternet.hu

Kampány az internetes zaklatás ellen, hasznos tudnivalókkal: http://nmhh.hu/para/

Mesterházy Mónika, óvodai és iskolai szociális segítő, kommunikációs szakember – Óbudai Családi Tanácsadó és Gyermekvédelmi Központ